A REMÉNY ZÖLD SZALAGA

A Sztojka Líceum hagyományaihoz híven idén is megrendezte szalagtűző ünnepségét, amelyre október 21-én került sor.

Az esemény délelőtt fél tíztől vette kezdetét a helyi Szent Mihály templomban, ahol egy közös Szent Liturgián vehetett részt az ünneplő sokaság. A Liturgiát a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének esperese, Ft. Demkó Ferenc celebrálta. Szent beszédében hangsúlyozta, hogy a szalag, amely a diákok szíve fölé kerül, azt jelképezi, hogy a mai napon véget ér a gondtalan gyermekkor. Azonban nem csak valaminek a végét szimbolizálja ez a kis szalag. Hiszen Isten nem zár be egy ajtót anélkül, hogy egy másikat ki nem nyitna. Ez a nyitott ajtó pedig nem más, mint a felnőtt kor, ahol felelősséget kell vállalnunk minden cselekedetünkért. A szalag színe nem hiába zöld, hiszen ez a szín a reményt és a megújulást szimbolizálja. A reménynek viszont nem ebből a zöld szalagból kell fakadnia, hanem a lelkünk mélyéből, hogy kitartást adjon azon az úton, amelyet választunk magunknak.

A Liturgiát követően az ünnepség a líceum tornatermében folytatódott, ahol Tóth Jenő intézményvezető szólt a jelenlévőkhöz. A szalag, amelyet ma a diákok megkapnak, elválaszt és összeköt. Elválaszt a középiskolai évektől, ugyanakkor ez lesz az, ami a későbbiekben összeköti az itt tanult diákokat azzal az intézménnyel, amelynek köszönhetően életre szóló barátságok köttettek.

Magyar Vita, a líceum igazgatónője más szemszögből világította meg az esemény lényegét. Jelként tekint a szalagra, amely a közeledő vizsgákra mutat.

A 10. osztály egy kisebb műsorral készült a végzős diákok számára, amely során felelevenítették az itt töltött néhány év legszebb élményeit. Ezt követően a végzős diákok osztályfőnökei, Fehér Emese és Gerő Sándor szólt az ünneplő közösséghez, de elsősorban a végzős diákokhoz. Beszédükben kiemelték, hogy ez a pillanat nem az elköszönésé, viszont az elkövetkezendő néhány hónap a legmeghatározóbb a jövőjük szempontjából. Ugyanakkor ne felejtsék el kihasználni a hátralévő időt, amely alatt büszkén mondhatják: „sztojkás vagyok”.

Az ünnepi beszédeket követően sor került a szalagok feltűzésére, amelyet elérzékenyülve vettek át a végzős diákok.

A továbbiakban a 11. osztály büszkén táncolhatta el a szalagtűzőre tanult keringőjét, amelyet a résztvevők nagy örömmel fogadtak. A diákok nem feledkeztek meg a családtagjaikról és tanáraikról sem, s az eddigi gondoskodást és munkát egy-egy tánccal köszönték meg.

Az ünnepség agapéval zárult.